Gróf Edelsheim Gyulai Ilona, Horthy István kormányzó helyettes özvegye. "Forró csokoládét ittunk a kis Ruszwurm cukrászdában, amely pontosan olyan volt, mint fiatal koromban, egészen kiváló mákos, diós, meggyes, túrós réteseivel." (Becsület és kötelesség 2. 1945-1998., Európa Könyvkiadó Budapest 2001.)

4000 pengő forintba került akkoriban a berendezés, csak a szobrok és díszek aranyozása 100 forintba. A püspöki installációkra és lakodalmakra innen vitték később az asztaldíszeket, meg Erdődy grófékhoz, ha bál volt.
Richter olyan művésze volt iparának, hogy Bécsből gyorsstaféta járt készítményeiért. 1846. évi halála után az özvegy, majd a segéd, Müller Antal folytatta az ipart. Merész 48-as volt, aki később "a cukrászat szabadságharcosa" nevet kapta. A világosi fegyverletételnél esett fogságba, azután a hírhedt Újépületben sínylődött.
A házban levő ezredirodán ismerkedett meg Müller Linzer Rudolf budai fiskális, 48-as főhadnaggyal, és mi mással mutathatta volna ki iránta érzett szeretetét és barátságát, mint hogy egyik süteményét róla nevezte el. A hagyomány szerint így született meg a hazai linzersütemény, mely az üzlet specialitásai között azóta is szerepel.
Müller később városatya lett, Ferenc József pedig, amikor 1865-ben először jött Budára, őt bízta meg az aduarc ebéd asztalának díszítésével. Az 1887-es koronázáskor lánya, Müller Róza, a későbbi Ruszwurmné nyújtotta át Erzsébet királynénak a cukorból és tragantból készített koronázási dobot és cukorvirágot.

Két évszázados, védett figurák. Ma is láthatóak a vitrinben.

Különös módon a cukrászda mindig női ágon öröklődött: Schwabl özvegyét Richter vette el, az unokahúgát Müller, az ő lányát Ruszwurm Vilmos, aki ott inaskodott, ott szabadult fel, majd mint tulajdonos ő adta az üzlet nevét, 1884-től 1922-ig vezette a cukrászdát.
Az 1960. évi felújítás során egy üzleti könyv került elő az 1883-1890 közötti évekből. E szerint a megrendelők többsége főnemes volt, közülük néhányan gyakran hetenként kétszer is szerepeltek. Vagyis akkoriban a főnemesi háztartások már nem házi cukrászaik révén elégítették ki szükségleteiket, mint még a század elején, hanem ők is már kisiparosnál vásároltak. A rendelők másik nagy csoportját minisztériumi tisztviselők, tanárok, katonatisztek, mérnökök képezték, csak kis számban találunk iparosokat, néhány gazdálkodót, budai szőlőbirtokost.