Biedermaier bútorok, a falakon régi képek, polgári hangulat.

A Ruszwurm cukrászdába a Roham utcai cukrásztermelő üzemből szállították a süteményt államosítás után. Tóth Ferencet, a cukrászmestert és volt tulajdonost kizsákmányolónak bélyegezték. Kalmár Mária, aki mint eladónő már huszonöt éve volt a cukrászda alkalmazottja, Machnievitz Margit szintén, nem tarthatta a kapcsolatot volt főnökével és annak családjával. Tóth Ferenc egy év multán, jó szándékú ismerős révén jutott álláshoz, s ezután mint segédmunkás dolgozott. Szabad idejében az unokáinak cukorkákat készített, abból vitt munkahelyére is, megkínálni az ott dolgozókat. Így figyelt fel rá a főkönyvelő, aki azt a tippet adta, hogy jelentkezzék a Lőportár utcában, ahol egy cukrászüzem nyílik. Az ötlet bevált, fel is vették, és tíz évig megbecsült tagja volt az Éttermi és Büfé Vállalatnak. Kora reggeltől 14 óráig ott dolgozott, délután pedig otthon, cukorból tortadíszeket készített: rózsát, ibolyát, kálavirágot és egyebeket. Kiállításokra font magas fülű kosarakat, ezeket telerakta cukorvirágokkal, a kosár fülére cukorból masnit kötött. Kitüntetésekkel is jutalmazták.

Patinás enteriőr, szebb, mint valaha.

Államosítás után pár évre a Ruszwurm cukrászdát bezárták, csak a Tárnok utcában megnyílt eszpresszót üzemeltette az I.-XII. Kerületi Vendéglátó Vállalat. Amikor a Vörösmarty (volt Gerbaud) cukrászda vezetői ezt megtudták, ők akarták átvenni az üzlet irányítását. Az I.-XII. Kerületi Vendéglátó Vállalat igazgatója ebbe nem egyezett bele, és 1960. augusztus 20-án ez a vállalat ismét megnyitotta. A vezetéssel a volt tulajdonost, Tóth Ferenc cukrászmestert bízták meg, de rövid idő múlva megkapta a felmondást. Az indok az volt, hogy mióta ő vezeti újra a cukrászdát, nagyon sok arisztokratának lett a találkahelye. Természetesen ez nem felelt meg az igazságnak. Mindössze egyetlen, véletlen folytán a Várban maradt, arisztokrata aszszony jött a cukrászdába beteg fiával. Legtöbbjük ugyanis külföldre menekült, börtönben volt, vagy valahol lehetősége volt dolgozni, és nem a cukrászdába járt. Tóth Ferenc mégsem vezethette a cukrászdát, és akkor még nem mehetett nyugdíjba sem. Hét hónapig le kellett járnia a Krisztinába, a Cukrász termelőüzembe. Eleget tett ennek is, de utána a sok izgalomtól cukorbeteg lett, és 1973-ban érszűkület miatt a jobb lábát amputálták. 1975-ben, sok szenvedés után halt meg.