Történelmi ismereteink szerint Philipposz fia, Makedóniai Alexandrosz azaz, Nagy Sándor találta fel a tortát. Történt, hogy Alexandrosz megrendezte az ismert történelem legnagyobb lakodalmi ünnepségét Perzsiában, Szúza (Susa) városában. Tízezer makedón férfit királyi módon rábeszéltek, hogy vegyen el feleségül egy-egy perzsa nőt, azaz tízezer leány és özvegyasszony a makedón hadsereg arája lett. Alexandrosz szinte mindenben találékony volt, egyébként is szeretett meglepetéssel örömet okozni.
       Az ókorban a katonák napi élelmezési adagként egy darab kb. 60 dkg-os kenyeret kaptak. A kenyér alakja lapos és kerek volt, akkora mint egy mai átlagos torta. A kenyeret durva őrlésü árpából, rozsból vagy búzából sütötték.
       A szúzai lakodalom napján azonban a torta gabona, mandula, dió és szárított gyümölcsdarabkák mézes tésztájából készült, félbevágva és betöltve anizsos, kecsketúrós, mézes krémmel. A tetejét szintén mézbe mártott rózsaszirmokkal díszítették, és fehér nyúzott mandulából mágikus jeleket raktak ki rajta.
       Ez hát a mai torta igaz története. Eltelt 2300 év és még mindig nem találtunk ki ennél jobbat. A torta ma is kevert édes tésztából, krémből, bevonóból és tetején díszből áll. A történethez még hozzátartozik, hogy az ókori katona 40kg-os málhával naponta 20-50 km távot menetelt, s így jutottak el az "ökomené" széléig.

Kedves Olvasóim!
       Higgyék el nekem torta ide, torta oda, nem volt gondjuk a koleszterinnel.