Pogácsák

 

A klasszikus burgonyás és tepertős pogácsa, ahogy nálunk készül.

A pogácsa, mint pékáru mindig is közkedvelt volt a magyarlakta tájakon. Nagyon sok gyerekmesénk kezdődik azzal, hogy a világgá ment, szökött, vagy zavart kis hős hamuba sült pogácsával telt tarisznyával indult az ismeretlenbe. Mégis a második világháború után vált a legnagyobb sztárrá a pogácsa. Először a hosszú szakszervezeti értekezleteken tűnt fel fehér tányérokra rakva a vörös-bordó abrosszal terített tárgyalóasztalokon. A pogácsahalom képviselte a meghittséget, az otthon melegét és nem utolsó sorban büszkén vállalta szegénységünket. El is terjedt hamarosan. A szocializmus fénykorában már nem is volt nélküle pártaktívagyűlés, vezetői tanácskozás, kormányülés, nők napja, rabok-őrök baráti estje, házibuli, vadászvacsora és sörözés a kocsmában. A pogácsát mindenki szereti, még sincsen egy általánosan elfogadott receptje. Ahány háziasszony, pékség, cukrászda, vagy vendéglő, annyiféle recept létezik.
A Ruszwurm cukrászdában csak vajas-krumplis, házitepertős, káposztás, sajtos-kefíres, és juhtúrós fordul elő. Pogácsáink zsűrijét azok a hajnali besurranók képezik, akik nem restellnek reggel 6-kor a ház udvarán nyíló műhely bejáratánál toporogni, és vágyakozó pillantásokkal sürgetni a cukrászokat, hogy minden reggel a pogácsasütéssel kezdjék a napot. Ezek a hajnali besurranók Európa-szerte ismert éjszakai lények, akik jellegzetesen részei minden európai történelmi városrész ásítozó utcaképének, hiszen ők az éjszakai taxisok, rendőrök, örömszolgáltatások felügyelői, és azok megfáradt pillangói.

Ruszwurm Cukrászda
1014 Budapest
Szentháromság u. 7.

Tulajdonos:
Szamos Miklós
Üzletvezetők:
Nedoba Erika

Vezető cukrász:
Ozsvalt Péter