Pogácsák

A pogácsa, mint pékáru mindig is közkedvelt volt a magyarlakta tájakon. Nagyon sok gyerekmesénk kezdődik azzal, hogy a világgá ment, szökött, vagy zavart kis hős hamuba sült pogácsával telt tarisznyával indult az ismeretlenbe. Mégis a második világháború után vált a legnagyobb sztárrá a pogácsa. Először a hosszú szakszervezeti értekezleteken tűnt fel fehér tányérokra rakva a vörös-bordó abrosszal terített tárgyalóasztalokon. A pogácsahalom képviselte a meghittséget, az otthon melegét és nem utolsó sorban büszkén vállalta szegénységünket. El is terjedt hamarosan.

A szocializmus fénykorában már nem is volt nélküle pártaktívagyűlés, vezetői tanácskozás, kormányülés, nők napja, rabok-őrök baráti estje, házibuli, vadászvacsora és sörözés a kocsmában. A pogácsát mindenki szereti, még sincsen egy általánosan elfogadott receptje. Ahány háziasszony, pékség, cukrászda, vagy vendéglő, annyiféle recept létezik.

A Ruszwurm cukrászdában csak vajas-krumplis, házitepertős, káposztás, sajtos-kefíres, és juhtúrós fordul elő. Pogácsáink zsűrijét azok a hajnali besurranók képezik, akik nem restellnek reggel 6-kor a ház udvarán nyíló műhely bejáratánál toporogni, és vágyakozó pillantásokkal sürgetni a cukrászokat, hogy minden reggel a pogácsasütéssel kezdjék a napot. Ezek a hajnali besurranók Európa-szerte ismert éjszakai lények, akik jellegzetesen részei minden európai történelmi városrész ásítozó utcaképének, hiszen ők az éjszakai taxisok, rendőrök, örömszolgáltatások felügyelői, és azok megfáradt pillangói.

Pogácsák

A pogácsa, mint pékáru mindig is közkedvelt volt a magyarlakta tájakon. Nagyon sok gyerekmesénk kezdődik azzal, hogy a világgá ment, szökött, vagy zavart kis hős hamuba sült pogácsával telt tarisznyával indult az ismeretlenbe. Mégis a második világháború után vált a legnagyobb sztárrá a pogácsa. Először a hosszú szakszervezeti értekezleteken tűnt fel fehér tányérokra rakva a vörös-bordó abrosszal terített tárgyalóasztalokon. A pogácsahalom képviselte a meghittséget, az otthon melegét és nem utolsó sorban büszkén vállalta szegénységünket. El is terjedt hamarosan.

A szocializmus fénykorában már nem is volt nélküle pártaktívagyűlés, vezetői tanácskozás, kormányülés, nők napja, rabok-őrök baráti estje, házibuli, vadászvacsora és sörözés a kocsmában. A pogácsát mindenki szereti, még sincsen egy általánosan elfogadott receptje. Ahány háziasszony, pékség, cukrászda, vagy vendéglő, annyiféle recept létezik.

A Ruszwurm cukrászdában csak vajas-krumplis, házitepertős, káposztás, sajtos-kefíres, és juhtúrós fordul elő. Pogácsáink zsűrijét azok a hajnali besurranók képezik, akik nem restellnek reggel 6-kor a ház udvarán nyíló műhely bejáratánál toporogni, és vágyakozó pillantásokkal sürgetni a cukrászokat, hogy minden reggel a pogácsasütéssel kezdjék a napot. Ezek a hajnali besurranók Európa-szerte ismert éjszakai lények, akik jellegzetesen részei minden európai történelmi városrész ásítozó utcaképének, hiszen ők az éjszakai taxisok, rendőrök, örömszolgáltatások felügyelői, és azok megfáradt pillangói.

SüteményeinkrŐL